Mexikó… Valami különös varázsa van ennek a szónak. A térképen csak egy kis foltnak tűnik, el se hinné az ember, hogy több mint százmillióan laknak ott. Hatalmas ország, és minden megtalálható benne, amire csak a (turista)szív vágyik. Türkizkék tenger csodálatos élővilággal, égbe szökő, hóborította tűzhányók, többezer éves piramisok, mesebeli vad dzsungelek, a világ szemétől elrejtett pici indián falvak, felbecsülhetetlen értékű azték és maja kincsek és egy csodálatos, ősi kultúra, melynek titkait a mai napig sem sikerült megfejteni. Ez a misztikum átszövi az egész országot, de leginkább a piramisok közelében érezhető. Sokat meséltek már mexikói barátaim e különös világról, így elhatároztam, sorralátogatom a történelmi lelőhelyeket. A Mexikóváros közelében levő Teotihuacan volt az első. Büszkén magasodik a Nap-piramis és a Hold-piramis a Holtak útján, egy fejlett civilizáció maradványait hirdetve. Hihetetlennek tűnik, de oly erős városállam állt itt, hogy határait Guatemaláig terjesztette ki.
Szintén nagy hatalommal bírt a főváros közepében levő Templo Mayor, melyet a világ közepének tartottak. Az aztékok vallási központja volt, ahol megszámlálhatatlan emberáldozatot követtek el. Abban a hitben éltek, hogy a napnak friss vérre van szüksége, mert különben megáll és ezzel vége a világnak. Kegyetlenül ragadták ki a még élő áldozatok szívét, hogy bebizonyítsák isteneiknek feltétlen imádatukat. Hátborzongató belegondolni, mi minden történt e köveken.
A Yukatán-félsziget igazi mesevilág. A legkedveltebb turisztikai célpont Mexikóban; Mérida és Cancún városát nem szabad kihagyni, de a körülöttük levő látnivalókat sem. Méridától nem messze Celestun folyóján csónakázva különleges mangrove erdőbe érünk, ahol a gyökerek a vízben vannak vagy a levegőben szerteszéjjel. Mintha egy gonosz boszorkány elvarázsolta volna őket. És ahogy kijutunk a gyökérlabirintus félhomályból újabb meglepetés várt ránk: egy hatalmas flamingócsapat. Bájosan illegették magukat majd hirtelen felszálltak, valóságos rózsaszínű felhőt képezve. Aztán egy krokodilt közelítettünk meg, nem szeretnék csónak nélkül találkozni vele…
A következő kirándulás még ennél is izgalmasabb volt: cenote-nézőbe mentem. Nagyon érdekes természeti képződmények ezek a türkizkék vagy smaragdzöld „föld alatti szemek”. Félelmetesen mély dolinák, melyek a jégkorszak idején még szárazak voltak – ekkor alakultak ki a szebbnél szebb cseppkövek – utána viszont megteltek vízzel. A barlang néhol beomlott, néhol félig nyitott, de mindenütt kristálytiszta víz zárja el. 150 méter mély is lehet és a több ezer cenotét a mélyben sokágú vízrendszer köti össze. Nagyokat úsztam a csodálatos tisztaságú „kutakban”, melyek a maja kultúrában áldozathelyként szolgáltak. Olyan cenotét is találtak már a búvárok, melyben bizonyos mélységig édesvíz található, alatta pedig sós tengervíz. Hihetetlen, milyen csodákra képes a természet.
Cancún és környéke szintén sok meglepetést ígér. Itt találkoztam először képeslapra emléleztető (már-már szinte giccses) tengerparti tájjal. Az embernek egyszerűen nem jön, hogy elhigyje, létezik ennyire türkiz tenger. Ámulatba ejtő a víz tisztasága és a homokpart hófehérsége. Hogy is lehet ez ilyen szép? Végig ez jellemző a maja tengerpartra és ha magányosan akarjuk élvezni a földöntúli szépséget, elég elhajózni Cozumel szigetére. Mint egy kis rejtett paradicsom. Ha pedig beljebb hatolunk a sziget szívébe, sűrű dzsungelbe rejtett piramisokra bukkanunk.
A sziget felfedezése után továbbutaztam délre, hogy sorra megcsodáljam az apró tengerparti városkákat. Tulum varázsa, hogy ez az egyetlen hely, ahol a piramis a kikötőben található. Nem véletlen, hogy a maják ide építették, vallási és csillagászati szerepe mellett egyéb hivatása is volt. Itt található a világ második leghosszabb korall zátonya, a piramis a hajósokat figyelmeztette, hol kell elkerülniük.
Miután megcsodáltam a Karib-tenger gyönyörű városkáit, és alaposan kiúsztam magam, újra a félsziget belseje felé vettem az irányt. Sok kisebb piramis található itt (Puuc körút), de egyik sem vetekedhet Chichén Itza szépségével. A maja birodalom fővárosa volt e fantasztikus hely, ahol hosszan sorakoznak a hatalmas kőtemplomok. Nagyon érdekesek az „1000 oszlop temploma” és az ősi labdajáték épülete. Legfontosabb a „Kastély” nevű piramis, melynek pontosan 365 lépcsője van. A maják elképesztő asztronómiai tudásra tettek szert, melynek bizonyítéka nemcsak épületeik tökéletes mértani elhelyezkedése, de a napéjegyegyenlőségkor látható csoda is. Napfelkelte és -nyugtakor, a piramislépcső oldalán árnyék-kígyó csúszik le. A kígyó feje és farkvége a piramis alján illetve tetején levő két kőszobor. A lassan hullámzó teste pedig néhány percig ott tündököl – a hatalmas tömeg legnagyobb ámulatára. Mert minden évben rengetegen kíváncsiak ezen egyedülálló fény-árnyék tüneményre. Méltó befejezése volt déli körutamnak e misztikus hely.
Világjáró kalandjaim 